Újfent csak: Tudom, mit ígértem.
Előre is sajnálom, de én nem vagyok író. Én csak valaki vagyok gondolatokkal, amiket nagyon bénán fogalmazok meg. Íme, itt is van a legújabb. Tényleg sajnálom. Bocsáss meg.
Az ígéret
Leült a fotelbe, s magához vette a laptop táskát. Kihúzta a zipzárt, elővette a gépet, s jól meg szokott helyére, a mellette lévő fehér székre tette. Kinyitotta az elülső zsebet is, kivette a kellő kábeleket, s mindent a helyére dugott.
A gép bekapcsolása megszokott, lassú folyamat, s a közben adódó időt egy tea elkészítésére használta ki.
- Hmmm, milyet kéne inni? Alma, cseresznye, narancs… Ezek meg? Oh, anya újabb szerzeményei. Ki kell próbálni. Ez a roiboss tea megfelel, a teaházban már kinéztem magamnak, bár, amit Ádám mondott… - s elhúzta száját. Ádám igazi fanatikusnak számított a baráti körben a tea iránt. Elmesélte neki, miképp kerül a boltba, s miképp a szaküzletbe a tea. A szaküzletig maximum 3 hónapot vár, igazán friss és finom teáról van szó, minden zamat benne van, aromákhoz köze nincs, még kevésbé műanyag hozzá tevőkhöz. Míg a boltba kerülő sok helyen jár, mindenféle plusz adódik hozzá (ami inkább negatívum, mintsem pozitívum…), s a boltba közel egy év után kerül be, elveszítve aromáját, értelmét.
A mikró pittyent, jelezve, hogy a három perc letelt. A forró bögrét kivette, elhelyezte az asztalon, bele tette a filtert, s visszament a géphez. Az még mindig nem jelentkezett be, de legalább közel állt hozzá.
Pár perc múlva már az msn-en fennlévő barátainak listájában nézte, kik vannak bejelentkezve. Herceg – becsületes nevén Gábor -, reményeinek megfelelően már fenn volt, így rá is írt.
Doki néni üzenete:
szervusz^^
Herceg, aki igaz varangy vala üzenete:
hello
Doki néni üzenete:
milyen napod volt? tevékenyebb napot zártál? :D
Herceg, aki igaz varangy vala üzenete:
elment, voltam kinn a kertben , hagymák bújtatva, borsó ültetve, a kutya meg épp a lábamon lóg…
Herceg, aki igaz varangy vala üzenete:
azt hiszem, fel is kapom, alvás előtt meg kell dögönyözni :)
Doki néni üzenete:
ez igazolja a feltevésem… míg én kedvesnek mutatkozom, miközben ördögien rossz vagyok, Te gonosznak mutatkozol, miközben egy óriási szívvel rendelkező, szörnyen kedves ember vagy :P
Doki néni üzenete:
nem is értem, miért… minek… mire fel… de, tudod mi jutott eszembe?
Herceg, aki igaz varangy vala üzenete:
hát, ha így gondolod, biztos igaz…
Doki néni üzenete:
Doki néni üzenete:
igen, biztos is :D
Herceg, aki igaz varangy vala üzenete:
na mi?
Doki néni üzenete:
???
Doki néni üzenete:
jah… hát, tudod, nekem nagyon tetszenek a filmekben ezek az előstoryk, hogy a lány már gyerekkorában megmondta a barátjának, hogy ők meg fognak házasodni, meg ilyesmik…és hát, hoztam egy döntést… természetesen Veled kapcsolatban, nem úszod meg :P
Doki néni üzenete:
félre ne értsd, mi nem fogunk megházasodni xD… de… szeretnélek megkérni valamire… ehhez az kell, persze, hogy sose hagyj el :) szóval… ha megházasodom… szeretném, ha te lennél a tanúm ^^
Doki néni üzenete:
nos?
Herceg, aki igaz varangy vala üzenete:
hát, ha akarod
Herceg, aki igaz varangy vala üzenete:
amúgy ez hogy jött? és ahogy ismerlek, nagyon kigondoltad ezt :D
Doki néni üzenete:
áhh, dehogy xD csak azt, hogy milyen ruhám lesz, hol tartjuk, hogy Te leszel a tanúm, Ádám lesz az, aki bevezet, ha apám esetleg meghal, s a párom édesapja sem tudna kísérni valamilyen okból… szóval nem sok dolgot… :P
Herceg, aki igaz varangy vala üzenete:
hát ez valóban semmi hozzád képest XD
Doki néni üzenete:
pill, ki kell mennem, a teám vár rám^^
Doki néni üzenete:
meleg és gőzölgő :)
Herceg, aki igaz varangy vala üzenete:
oks
Doki néni üzenete:
de komolyan gondoltam, kérlek, ígérd meg, hogy Te leszel a tanúm! léccciiiiii :)
Herceg, aki igaz varangy vala üzenete:
ha csak ennyit kérsz :) megtiszteltetés lenne :)
Doki néni üzenete:
köszönöm :) szeretlek^^
Aztán kiment a konyhába, megkóstolta a teát – félelmei beigazodtak, a tea pont nem olyan volt, mint kellet volna lenni, az pedig érthetetlen volt számára, miképpen lett menta íze. Megpróbált javítani rajta cukorral, citrommal, de mivel az nem segített sokat, kiöntötte a mosogatóba. A bögrét kiöblítette - azt a teát véletlen se akarta vissza érezni -, új vizet eresztett bele, betette a mikroba, megvárta, míg lejárt, bele tette a teatojásba a kedvenc teafüvét, s visszavonult a szobába teástul; erről tudta, hogy finom, s hogy nem kell ízesíteni, így vihette magával.
A beszélgetést ott folytatták, ahol megszakították. Kitértek sok mindenre, az esküvőhöz már nem fűztek semmit. Kötöttek egy megegyezést, s mind a ketten komolyan gondolták, amit írtak.
Esküvő
10 év múlva
A tükör előtt ülve hirtelen eleredtek a könnyei.
Újra látta a teljes jelenetet.
Ahogy a lámpa zöldre vált.
A motor felmordul.
A vörös sportautó hirtelen felbukkan a sötétből.
Képszakadás…
Kórház…
Csövek…
A hír…
Egy nő a volán mögött elaludt, s beleütközött a kocsijukba. Valami, amire senki se számít. Ami mindig csak a filmekben történik meg. És nem.
Ő meghalt. Meghalt…
És ki tartja be az ígéretét?
Minden megváltozott. Vagyis…
Amikor felkelt a kórházban, az első, amit látott a karja volt. Fehér volt. Megrémült, és ezt a mellette lévő Ádám észlelte. Megfogta a kezét; ez megnyugtatta. Aztán elmondta, hogy semmi baja nincs, picike agyrázkódás, eszméletvesztés, és egy seb a karján. A feje azóta is sajog, ha visszagondol, az alkarján lévő sebhely pedig mindig emlékezteti, s most is ez volt a probléma. Amikor fel akarta húzni a kesztyűt, újra eszébe jutott minden, és hogy nem Gábor lesz ott mögötte. Nem biztatja már. Nem viccelődnek, nem csipkelődnek, nem tudja, kivel beszélje meg a gondjait. Pedig már két éve mindennek. Érzi, sose fogja feldolgozni. Az ő autója volt. Vezetni is neki kellett volna. Neki kellett volna…
- Készen állsz, szívem? – édesanyja áll mögötte; észre se vette, mikor bejött.
- Egy perc.
Ahogy anyja kiment, megtörölte arcát s szemeit. Még egy utolsó pillantást vetett a sebhelyre, aztán felhúzta a kesztyűt. Most az esküvőjén van. Ez a vidámság ideje. Ez egy boldog nap. Nélküle…
Kilépett a sekrestyéből, végig vonult a folyósón, majd megállt az ajtó előtt. Nagy levegőt vett, s kinyitotta az ajtót. A zene megszólalt, és meglátta a párját. Azt, aki miatt itt van. Ahogy közeledett, senki másra nem nézett, csak rá, a szemébe. És megértette.
Sors. Valóban ez lenne a válasz?... Nem tudta. Gábor azonban hitt benne. Ha ő is ott lenne, biztos, hogy nem jövendőbelije szemébe nézne. A bohókás mosolyt figyelné. És akkor nem látná azt a szerelmet. És a jövőjét. Semmit. Megnyugodott végre. Elfogadta. Ennek így kellett lennie. Igen, elég rossz, hogy valamihez ilyen rávezetés kell, de így kellett lennie. Tudta végre, kivel osztja meg gondjait, kivel beszél át teljes éjszakákat. Kivel beszél németül. Kivel csipkelődik.
Egy megmaradt: párja egy dolgot nem tudott megadni: az őszinte kritikát. Ő finoman mondott véleményt, mert foglalkozott azzal, mit érez. Gábor más volt. Tömény őszinteség. És amikor felszabadulva viccelődött… Mindig elszégyellte magát, mikor a társaságból csak ők ketten nevettek. Vagy amikor hasonló esetben véletlenül teljesen vérig sértette. Azok után mindig nagyon sokat beszéltek. Ő megpróbálta faragni, hogy jobban beilleszkedjen az emberiségbe. Szocializálta. Gábor cserébe pedig… a barátja volt. Ez számára több volt, mint amit megérdemelt. Ezt pedig senki nem veheti el.
És csak egy ígéretet nem tartott be. Ő eredetileg nem akart maga mögött senkit se látni. De a szabályok... és nincs kivétel...
Az emlékek mindig vele maradnak. Gábor mindig benne fog élni. És immáron a sorsban is hisz. Mögötte pedig Ádám áll. Minden rendben van.
/Vodka: Tanútalan/
Sajnálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése