Álszent

Egyáltalán nem bízom benned,
De ne félj, nem törlöm meg a képed!
Ha bejelented, hogy félre kúrtál,
Csak mosolygok, hogy végre igazat szóltál.

A gondolat egyszerűen tépáz és gyötör,
A tudat, hogy a karjaidban elérhet a gyönyör...
De fáj a beismerés, hogy ott van a párom...
Most nem ér melletted el az álom.
/Álszent - Sümeg, 2011.július 22./

Állapot

Azon gondolkodom így álltomban, hogy jó vagyok-e így állva, és mégiscsak, jól csinálom-e? Mert ugye, állni is lehet sokféleképpen, de akár feküdhetnék is, s talán sokaknak ez már jobban tetszene. Ahogy egy mosoly vagy egy egyszerűbb kifejezés az arcomra fagyna, kezek keresztbe, lábak egyenesen egymás mellé fektetve. Ugyan olyan lennék, mint így álltomban, csak a lelkem az, ami megváltozna. A lelkem, amire ebben a világban nincs szükség.
Ahogy ezen gondolkodom ültömben, tudom, hogy az én lelkemre ugyan annyira van szükség, mint másokéra, de nem ugyan annyira, mint nekem. Nekem annyira van szükségem a te lelkedre, mint neked az enyémre. Lehet, jobban is, de számodra csak azt mutathatom, hogy kevésbé.
Azon gondolkodom így fektemben, hogy ha most állnék, nem több kiló föld alatt feküdnék. S tán ha nem lenne rajtam ez a pár kiló, nem is érezném magam olyan nyomottnak. De ha nem lennék nyomott, milyen lennék? Önmagam akarok lenni, a magam terhével.
/2012. 01. 12./

Kellés

Pont annyira kellek neked, mint egy slukk a cigidből. Jó, jó, de:
- beszívod, és már fújod is ki, nincs rá sokáig szükséged, pedig vártál rá, mégis, amint tudod, küldöd
- beszívod, de már vágysz is a következőre
- beszívod, de meg nem ízleled, úgy vagy vele, hogy ugyan olyan, mint az eddigiek, és ugyan olyan lesz a többi is
- beszívod, és amint kifújtad, már nem nézed, merre tart, nem foglalkozol vele, minden más érdekesebb
- beszívod, de nem vagy hálás érte, még tán hibáztatod is, hogy kísért
- beszívod, a szíved dobban egyet, de ugyan így dobban a többiért is

Ui.: Mai aranyköpésem: Párkapcsolat értelme: a félelem kezelésének kitanulása :]

Ha' luego

Bizalom

(Nem tudom, ne is kérdezd. Hamarosan hajnali egy, én pedig teljesen le vagyok eresztve. A verseimhez illő túlzás fellelhető... Az eltúlzottan szenvedő személy is megtalálható... De függetlenül - jobb.)

Kétségbeesésem mélyül, majd eltemet...

Pár nap alatt megvoltak már a fellegek,
Így ideje is visszatérni a szárazra,
Még mielőtt valaki túlságosan elszállna;
Mert magasból esve nagyot lehet koppanni,

Bizalom

A földön két lábon járva kisebbet botolni.

A bizalom a szokásos hirtelenségével érkezett,
De távozása most is kavart fel porfelleget.
Hisz tudjuk, megszerezni sok munka gyümölcse,
Ennek ellenére egy szóba kerül az elveszítése.

Őszintén mondom, én próbálok várni,
De negédes szavának nehéz ellenállni.
Mondandója hallatán nem gondolok bajra,
Karjai közt megbújva nem gondolok rosszra.
Ölelése elcsitít, szava megbékít,
Azt gondolná az ember, nincs, mi tönkre tegye az idillt.
De mégis egy idea, pár kiejtett szó,
S kétségbeesésem felbukkan, nem tudom, mi a jó.
Lassan közelít, tekintetét rám szegezi,
Már nem tudom, mit tegyek, hagyom hát kutatni.
Elindulok a lejtőn - megtalált mindent, s ezt ki is használja;
Raktáron van egy s más: önbizalomhiány, reményvesztés, csalódás, üldözési mánia...

Így következik az, hogy eltemet, s az érzésnek nincs párja -
A tényezők is újultak, a lélek is a nyugtot várja,
Engem pedig földhöz szegez, megindítva a védekezést,
Maga után zúdítva a jövőben a mindenkitől elhidegülést...
/Vodka_xD: Bizalom, 2012. 01. 06/

A bizalom olyan, mint a radír. Egyre kisebb és kisebb lesz minden egyes hiba után.