Beavatkozás

     Ma reggel egy kisváros főútja mellett egy lány beleavatkozott mások életének folyásába.
     A kisbolt előtt kávézó, negyvenes éveiben járó férfi egy közeledő mosolyra lett figyelmes.
     - Elnézést, jó reggelt! Kérhetnék esetleg tüzet?
     A férfi szolgálatkészen tapogatta végig a zsebeit, majd ott nem találva a keresett tárgyat, a kocsijához fordult segítségért. Fél perc alapos kutatás után a kesztyűtartóban meglelte a kis, kék vihargyújtót.
     - Tessék! A tiéd!
     - Nagyon szépen köszönöm! - mondta a lány örömteljes csillogással a szemében.
     - Csáó!
     - Viszlát!
     A lány suhant is tovább. Késve indult, így felejtette otthon az öngyújtóját is. A férfi viszont maradt a kisbolt előtt. Befejezte a szokott, reggeli, automatás kávéját, és beszállt az autóba. A motor felhördült, és egy alapos körülnézés után a jármű tolatásba kezdett.
     Csattanás.
     Komoly sérülést nem szenvedett senki.

     Vajon a férfinek akkor sem esik bántódása, ha az öngyújtó továbbra is a kesztyűtartóban lapul? A napi jótétemény hatással van az életünkre?
     Vajon találkozott volna a két autó karosszériája, ha a férfi figyelmét nem kelti fel egy bájos, reggeli mosoly? Ha egy öngyújtó-keresésnyi idővel korábban mordul a motor?
     Csak azt tudni, hogy a mai nap reggelén egy kisvárosban egy lány késve lépett ki a ház kapuján, nem sokkal később pedig a főúton, a kisbolt előtt két autó koccant.

/2015.02.24./