2013. december 17., kedd
2013.12.17.
Nem akarok olyan lenni, mint Ő. Nem akarok elcseszett és magányos lenni. Én nem adom fel. Így is elcseszett és magányos vagyok, de legalább a magam módján. És én legalább bízok. Igaz, nem azokban, akik körül vesznek. De bízok. Azokban, akiket majd megismerek. A jövőben.
2013. december 12., csütörtök
Vágy
Mindenki tudja, hogy a vámpírok kegyetlenek. De valóban kegyetlenebb az, aki képes az életet megtartani, mint az, akiből az állat felszínre tör, és szét tép mindenkit, akit szeret? Mi a kegyetlenebb, eladni a lelked egy hosszabb élet reményében, vagy befogadni valamit, amit irányítani nem tudsz?
A vámpírok is szeretnek, csak kicsit alacsonyabb test hővel, mint a vérfarkasok. De a szenvedély ugyan úgy megvan bennük is, Celsiustól független.
Szép is ez a vágy... ha tud végre szeretni... tudod mit, hagyjuk. Ha vágyik a testiségre, és megtalálja a hozzá megfelelőt... Ki is az?
Volt egy ismerősöm... csacska lány... beleszeretett egy fajtámbelibe. Az első éjszakát túlélte... A problémát a lepedő akrobatika gyümölcse jelentette... A lány már nem igazán sorolható az ismerőseim közé, mondjuk úgy, tragikus vége lett részéről a románcnak. De a magzat azóta szépen felcseperedett, kis 190 centis ficsúr... Persze, hogy az én nyakamba aggatták, "neveld meg", mondták, "a Te keresztfiad!", mondták. Nem zavarna. Csak a 300. évem utánra terveztem a dolgot.
De ez egy sarkított eset, valljuk be, nem sok túlélője van az ilyeneknek.
De legalább képesek vagyunk némi önkontrollra, azért ez egy pont ide!
És a farkasok? Jó-jó, szeretnek meg minden, képesek lehetnek családot alapítani, akár még haláleset nélkül is. DE MINDEZT CSAK ELMÉLETBEN! Hahóó, hallottál már olyanról, hogy egy vérfarkas nem maradt magányos? Oké-oké, csavarok. Hányszor hallottál olyat, hogy egy vérfarkas nem maradt magányos? Mi legalább meg tudjuk védeni a szeretteinket azzal, hogy magunkhoz hasonlóvá tesszük őket. Deeee hagyjuk is, nem ez az, amiről beszélni szerettem volna.
Arra gondoltam, ha már néhány fajtársam ilyen felvágós... megmutatom nekik, milyen is az igazi. Egyik másiktól hallottam ezt-azt, hogy... Szóval olyan szoba rombolásokat rendeztek egy egy alkalommal, néha néhány fal is bánta. Most erre mit mondja? Óriási alakítás, a figyelmükbe ajánlanék egy jó kis filmet, egy humán párról. Nem a puszta erejükkel, hanem néhány fegyver segítségével, de a nagy szenvedélyben - mondhatni - az egész házat lerombolták. Ehhez képest egy-két bútor meg fal? Vámpíréknál se láttam még tűzoltót.
Mire képes a fajtám? A szenvedély felfokozza a vérmérsékletünk, elvakít. Az erő és a testi vágy mellé bekerül egy plusz adalék. Az éhség. Vagy fordítva? Az éhség irányít minket, de az emberi vonások bepiszkolják ezt az érinthetetlen, szent dolgot... Viccelek! Csak már sokat hallottam a gyülekezetbe járóktól az éhség magasztalását...
Belegondoltál, milyen is az, amikor egy vámpír és egy farkas szeret egymásba? Röviden, tömören: mi nem a bútort, nem a lakást, nem az emeletet szedtük szét... Az egész panelt.
Jó, ez persze valahol nekem köszönhető. Tudni illik, egy vérfarkas a telihold előtti éjszakán erejének a 90%-át birtokolja. Képes voltam a Kedvesem agyát azért húzni, hogy Ő ezzel ne foglalkozzon, és megkapjam, amit akarok. Amikor már a tudata nem gátolja, de az átok még nem éri utol. Amikor egyenrangú felek vagyunk, nem pedig nekem kell odafigyelnem, hogy nehogy megrepesszem a csontjait... Jó, persze 5 perc, amíg helyre rakjuk, de azért van az a pillanat, amikor igen kellemetlen, hogy le kell fékeznünk.
Nagyon izgalmasnak tűnt a gondolat. Érdekelt a végkifejlet. És most jön az a rész, amibe talán már Te magad is belegondolhattál.
Hogy van az, hogy egymás természetes ellenségeiként mégis együtt vagyunk? Pro: nem kívánom a vérét - étkezés szempontjából -, Ő sem árthat nekem - legalább is szívósabb vagyok, mint az emberek -, ééés... sose tudhatod, hol kopogtat a szerelem, de legkevésbé a csatornában számítanál rá - hagyjuk.
Igen-igen, de! Telihold előtt még tudatánál van az Édesem, de az erővel még jobban előjön a természetes ellentét. És ahogy az Ő ereje előbukkant, úgy jött elő az én védekezési reakcióm - értsd: egymás vérére szomjaztunk, miközben... Azt hiszem, kicsit elvesztettük a fejünket, és néhány lakóra is ráijeszthettünk, nem szólva a károkról, amik miatt költözésre is adtuk a fejünk. De megérte! A szenvedélyt kiegészítő ősi ellentét nagyon feldobja a házas életet!
/2013.12.11./
A vámpírok is szeretnek, csak kicsit alacsonyabb test hővel, mint a vérfarkasok. De a szenvedély ugyan úgy megvan bennük is, Celsiustól független.
Szép is ez a vágy... ha tud végre szeretni... tudod mit, hagyjuk. Ha vágyik a testiségre, és megtalálja a hozzá megfelelőt... Ki is az?
Volt egy ismerősöm... csacska lány... beleszeretett egy fajtámbelibe. Az első éjszakát túlélte... A problémát a lepedő akrobatika gyümölcse jelentette... A lány már nem igazán sorolható az ismerőseim közé, mondjuk úgy, tragikus vége lett részéről a románcnak. De a magzat azóta szépen felcseperedett, kis 190 centis ficsúr... Persze, hogy az én nyakamba aggatták, "neveld meg", mondták, "a Te keresztfiad!", mondták. Nem zavarna. Csak a 300. évem utánra terveztem a dolgot.
De ez egy sarkított eset, valljuk be, nem sok túlélője van az ilyeneknek.
De legalább képesek vagyunk némi önkontrollra, azért ez egy pont ide!
És a farkasok? Jó-jó, szeretnek meg minden, képesek lehetnek családot alapítani, akár még haláleset nélkül is. DE MINDEZT CSAK ELMÉLETBEN! Hahóó, hallottál már olyanról, hogy egy vérfarkas nem maradt magányos? Oké-oké, csavarok. Hányszor hallottál olyat, hogy egy vérfarkas nem maradt magányos? Mi legalább meg tudjuk védeni a szeretteinket azzal, hogy magunkhoz hasonlóvá tesszük őket. Deeee hagyjuk is, nem ez az, amiről beszélni szerettem volna.
Arra gondoltam, ha már néhány fajtársam ilyen felvágós... megmutatom nekik, milyen is az igazi. Egyik másiktól hallottam ezt-azt, hogy... Szóval olyan szoba rombolásokat rendeztek egy egy alkalommal, néha néhány fal is bánta. Most erre mit mondja? Óriási alakítás, a figyelmükbe ajánlanék egy jó kis filmet, egy humán párról. Nem a puszta erejükkel, hanem néhány fegyver segítségével, de a nagy szenvedélyben - mondhatni - az egész házat lerombolták. Ehhez képest egy-két bútor meg fal? Vámpíréknál se láttam még tűzoltót.
Mire képes a fajtám? A szenvedély felfokozza a vérmérsékletünk, elvakít. Az erő és a testi vágy mellé bekerül egy plusz adalék. Az éhség. Vagy fordítva? Az éhség irányít minket, de az emberi vonások bepiszkolják ezt az érinthetetlen, szent dolgot... Viccelek! Csak már sokat hallottam a gyülekezetbe járóktól az éhség magasztalását...
Belegondoltál, milyen is az, amikor egy vámpír és egy farkas szeret egymásba? Röviden, tömören: mi nem a bútort, nem a lakást, nem az emeletet szedtük szét... Az egész panelt.
Jó, ez persze valahol nekem köszönhető. Tudni illik, egy vérfarkas a telihold előtti éjszakán erejének a 90%-át birtokolja. Képes voltam a Kedvesem agyát azért húzni, hogy Ő ezzel ne foglalkozzon, és megkapjam, amit akarok. Amikor már a tudata nem gátolja, de az átok még nem éri utol. Amikor egyenrangú felek vagyunk, nem pedig nekem kell odafigyelnem, hogy nehogy megrepesszem a csontjait... Jó, persze 5 perc, amíg helyre rakjuk, de azért van az a pillanat, amikor igen kellemetlen, hogy le kell fékeznünk.
Nagyon izgalmasnak tűnt a gondolat. Érdekelt a végkifejlet. És most jön az a rész, amibe talán már Te magad is belegondolhattál.Hogy van az, hogy egymás természetes ellenségeiként mégis együtt vagyunk? Pro: nem kívánom a vérét - étkezés szempontjából -, Ő sem árthat nekem - legalább is szívósabb vagyok, mint az emberek -, ééés... sose tudhatod, hol kopogtat a szerelem, de legkevésbé a csatornában számítanál rá - hagyjuk.
Igen-igen, de! Telihold előtt még tudatánál van az Édesem, de az erővel még jobban előjön a természetes ellentét. És ahogy az Ő ereje előbukkant, úgy jött elő az én védekezési reakcióm - értsd: egymás vérére szomjaztunk, miközben... Azt hiszem, kicsit elvesztettük a fejünket, és néhány lakóra is ráijeszthettünk, nem szólva a károkról, amik miatt költözésre is adtuk a fejünk. De megérte! A szenvedélyt kiegészítő ősi ellentét nagyon feldobja a házas életet!
/2013.12.11./
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)