Szenvedés vs. Szenvedés

Fáradt vagyok, álmos vagyok,
   s jelenleg már hitem sincsen,
Hogy ebben a nyüves életben
   a valódi szerelmet meglelhetem.
Fáraszt ez az egyoldalúság,
   szörnyű ez a monotónia:
Vagy szívok, mert szerelmes lettem,
   vagy eljátszom, hogy bennem is szól a közös melódia.
Kérnék egy olyan 8-10 hónapot,

   egy lángoló szerelem hevét,
Utána jöhet akár szakítás is,
   majd kihasználom a csalódás ichletét.
Az már két plussz pont lenne,
   s a "sors"-nak 1:0;
De a helyett, hogy kedves és nyertes lenne,
    sunyin meglapul.

Van egy dolog, amit nem értek:
   miért nincs annyi segítség,
Hogy ezek a szegény fiúk a
   hamis mosolyt és a hazug szót felismerjék?!
Sokat hallom: "szeretlek"
   és nekem is mindig ezt kell mondanom,
Mert bár nem úgy érzek, mint a másik,
   a pillanatot nekem sem szabad elrontanom.
Felmerül a kérdés: miért vagyok velük,
   ha a helyzetet magam sem bírom,
Pedig a válasz, hidd el, egyszerű:
   önzőségből - a magány az én kínom:
Egyedül csak rosszul leszek,
   ön és közveszélyes,
Velük legalább gyakorolhatom, mi lesz,
   ha megtalál a nekem való szerelmes.
/Vodka: Szenvedés vs. Szenvedés, 2011. 06. 23./

Néha

Zene hallgatás ezerrel.
A néha egy igen fontos kulcsszó, csak figyelmesen kell hallgatni a zeneszámokat, és észre veszed, hogy mekkora jelentőséggel bír ez az egyszerű szó. Megmutatok párat, majd azt is olvashatod, bennem hogyan fogalmazódott meg a néha.

Néha tényleg egyszerűbb lenne kötélnek állni.
Néha tényleg kellemesebb lenne a faágról lógni.
Néha tényleg túlságosan is összejön minden.
Néha tényleg az élethez való kedvem sincsen.

Néha tényleg jó lenne az ágyban maradni.
Néha tényleg jó lenne örökké aludni.
Néha tényleg jó lenne kötelezettségek nélkül.
Néha tényleg úgy érzem, a tartósságom elévül.

Néha tényleg hívogatóbb a túlvilági élet.
Néha tényleg megismerném a túlvilági létet.
Néha már ahhoz is fáradt vagyok, hogy ezen gondolkodjam.
Néha ahhoz sincs erőm, hogy szilárdba kapaszkodjam.

Néha aztán mégis csak megszáll az élet;
De egy a biztos: nap, mint nap köztetek lézengek,
Mert hát én vagyok az a ritkán látott ember,
Aki folyton mantrázza, hogy az efféle gyengeség nem kell.
/Vodka: Néha, 2010. november/

Támadnak a rímek xD

Esküszöm, jó kedvem van, de ezt akkor mi magyarázza:

Ma boldoggá teszel,
Holnap tán már nem is leszel.
Pénteken már nem gondolok Rád,
Szombaton, ha eszedbe jutok, húzod a szád.
Vasárnap tán más karjai közt fekszem,
Hétfőn meg a szüleimmel kötegszem;
Mert nekik nem jön le a miért:
Hogy lehettem ellened, aztán meg a tiéd.
Kedden észre veszik, hogy a harmadikkal vagyok,
Szerdán már a kórházban halok.
/Vodka, 2011. 06. 14./

Vicces, hogy a valósághoz semmi köze :D

Ha' luego

Rémület

A múltkor összeismerkedtem valakivel, ismerősök által - hál' az égnek. Csak egy kis bökkenő volt, íme:

Én nem akarom ezt...
Így nem akarom még egyszer...
Én lassan beleszeretek?
De Neki a másik kell...

S vajon őt szeretem?
Vagy azt, akire hasonlít?
Félelmetes az egész...
Ki lesz, ki eligazít?

Biztos nem szeretem,
Ez egy újabb tévhit.
Csak ez a félelem...
Ez őszintén megrémít.
 /Vodka: Rémület, 2011. 04. 10./

Tudod, ez a bajom az ilyen táv beszélgetésekkel, illetve ismerkedéssel. Hogy annyira más minden ember, én is. De ami megnyugtat, hogy elég találkozni a másik emberrel, és egyből kiderül minden számodra/számomra. Néha még visszasírom a régi szép időket, amikor nem létezett számomra az msn, facebook, iwiw. Akkor még őszintén tudtam szeretni valakit, és csak később kiábrándulni belőle. Most pedig csak annak a biztos jelenléte nyugtat, hogy olyan 10 éves korom óta nem voltam szerelmes... Ami nem teljesen igaz, de sokkal megnyugtatóbb így, hogy közben életem eddigi legnagyobb fájdalmát nagyjából el tudtam felejteni.

Ha' luego.