Kosztolányi

Tudom, mit ígértem.

Te már akkor tudtad, hogy nem tartom be.

Nos, így is teszek :). Teljes valómmal belevetettem magam az Édes Annába (Kosztolányi, vajh, ki más?! :D), és tetszik az egyik bekezdés. Íme:

"Távol levő ismerőseinket szeretjük megrögzíteni egy ponton, egy határozott helyzetben, akár a halottakat, megállítjuk fölöttük az időt, jámbor öncsalással elhitetjük magunkkal, hogy képzeletünknek az az önkénye, mely őket fotográfiákká merevítette, reánk is érvényes, s azóta mi magunk sem haladtunk előre a megsemmisülés felé vivő úton. Ilyenkor azonban tudatára ocsúdunk annak, hogy becsaptuk magunkat, és zavarunkban mosolygunk, mintha bizony valami kellemeset látnánk, s nem a legkellemetlenebb."

Mit gondolsz?
Amúgy, nem tudom, észre vetted-e, de... össz-vissz 2 mondatot olvastál xD kettőt... Vigasztal, hogy hasonlóan hozzám (vagy én hozzájuk hasonlóan???...) a nagyok is szerettek szép, hosszú, cseppet sem tömör mondatokat írni. Nem én vagyok a hülye, csak a pontok nem kívántatják maguk eléggé ^^.

Ha' luego.