Szakítás

Rég írtam. Nem gondoltam komolyan. Vagyis, a végét nem gondoltam komolyan. Nem kell megijedni. Egyszerűen, tapasztald meg egyszer, milyen felemelő érzés kiírni magadból a feszültséget.
Ez olyan tipikus "dühös vagyok, gondolkodjunk negatívan" vers. Ennyire rossz véleményem nincs a világ szerelmeseiről :D.
Szerintem jó született belőle:

Kérlek, kérlek, hagyj elmenni!

Kérlek, kérlek, ne szólj, ennyi!

A mesének vége, 

Szerelemnek nincs már híre.

A happy end csak a mesében létezik, 

Mellyel az utcán mindenki kérkedik. 

Hazugok, csalók, önámítók, 

Nem mesélik el, valójában hogyan is volt. 

Senki se beszél a gyötrődésről, civakodásról, 

Csak az együtt eltöltött mézes éjszakákról;

A sok, együtt létrehozott csodáról,

Igen, a szerelem hazug oldaláról. 

Ritkán hallja az utca embere: "Mekkora szajha!"

Vagy a másiktól azt, hogy "Mekkora marha!"

-A rohadt kúrva anyját - gondolja magában, 

Míg a másik csak sír az üres szobában. 

Örökké tart az örök? Hogyan hihetted...

Te sem ismered még a szüleimet...

Ők is csak egy pár a sok közül,

Ő is, ha a másik meghal, csak örül. 

Voltak szépek, volt már rosszabb, 

Hát csak egyet kérhetek Tőled utólag:

Jegyezd meg a rosszat, a jót hagyd a búsba, 

Felejts engem, Drága!

                   aláírás: exed, a rongyos, rühes Kúrva

/Vodka: Szakítás/
2010. november 8.
Ne ijedj meg, Nálunk boldogság van, és szerelem, ez csak egy versem a sok közül :).

Ha' luego.