Csobogó patakban úszó nagy folyó;Vízi hulla képében,
Akasztott tükrében,
Előre nem látni, hátra nem tekinteni,
Az idő fonalán szakadást okozni.
Boros pohár az asztalon fektetve,
Ő is ürességet érez a belsejébe.
Vele együtt néhány pirulás doboz,
Gazdájuk már a földön rángatóz'.
Párnák közt meghalni nem is olyan jó,
Az öregség fájó, az ember mulandó!
Zárt ajtók mögött, kis szobában megbújva,
Kés által a halált táncra felhívva.
(Vodka: Halni, 2012. szeptember 22.)
