Álom-váró

Szeretnék elszenderülni,

Ölelő karjaim közt álomra térni;

Mint minden éjjelen egymagamban,

Kicsiny emeleti szobámban.

Szeretnék elszenderülni,

Szorító karjaim közt álomra térni;

Nem gondolni másra,

Csak képzeteim nyugalmára.

Szeretnék elszenderülni,

Ernyedő karjaim közt álomra térni;

Azzal a ténnyel csillapítva lelkem,

Hogy engem nem ébreszt föl többé a napkelte…

/Vodka: Álom-váró, 2012.02.26./

(A szám nem egészen pattentos a vershez, de hangulatos, és szeretem.)

Pazar-...

Mert elegem van ^^

Hiába a jó akarat,
Ha mindenki inkább maga alatt
Vágja a fát egyre mélyebben;
Úszik a saját mérgében.
Nem, hogy megosztaná valakivel,
Inkább harcol a saját vérével:
Leszúrná, de nem teszi -
Fél, hogy emiatt elveszti.
Közben mást lök el magától,
Nem számít, hogy ő rá gondol;
Neki akar, mindent megtesz,
Segítene, mit veszíthetsz?!
/Vodka: Pazar-..., 2012.02.14./

Boys

Nevek, melyek fejemben örökre megrekedtek.
Arcok és tettek, melyeket, remélem, soha nem felejtek.
Férfiak, kiknek karjai közt sokszor megpihentem;
Ők azok, kiknek hálámat örök éjszakába zengem.

Mind azt hihetik, számomra nem jelentettek semmit.
Én azt tudom, Ők voltak egyedül valakik.
Néhány kósza lélek, kik hosszabb-rövidebb időre
Elültették bennem a reményt: kellek ebbe a pöcegödörbe!

Nő még képtelen volt elindítani bennem a gondolatot,
Hogy nem csak jóra, de Ő magára is számíthatok.
Ez a maroknyi ember, Ádám leszármazottja volt az,
Akikkel vártam lelkesen, mi szépet hoz számunkra a holnap.

Nekik tartozom köszönettel, Ők tartottak fényt az éjbe,
Ezen férfiak lesznek azok, kik sosem merülnek feledésbe.
Hálám szebben, se jobban nem fejezhetem ki feléjük,
Leveszem vállukról személyemben megtestesült terhük.

Elbúcsúzom, a messzi feledésbe próbálok vészni;
Nem tagadom, szemükbe nem tudok többé nézni.
Elhiheted, nekik nem dereng fel emlékkép rólam.
Megszakadok, csukott szemmel mindig velük találom szembe magam...
/Vodka: Boys, 2012.02.12./

Ui.: utálom, hogy magyarul is kicsi a szókincsem...
köszönet érte egy havernak... ha nem mond valamit úgy, ahogy, és akkor, amikor, ez a szóköteg meg sem születik :)

Új kor

Amikor a metrón elkap, és a napokban kísért:

Jöhetne egy új kor
Amikor nem kapunk frászt az aggodalomtól,
Amikor a daganat egy egészen egyszerű betegség,
S a diagnosztizálás után már a patikában vagy a gyógyszerért.

Lehetne már az új kor,
Ahol már szó sincsen aggodalomról,
Mert a rák semmit nem határoz meg,
Nem másítja meg az életeket.

Lehetne már az új kor,
Ahol nem úgy mennek haza a kemoról,
Hogy napokig a wc-t kell környékezni,
S pár héten belül tizen-kilóktól búcsúzni.

Itt lehetne az az új kor,
Ahol a nagybátyám viháncol;
Ahol Ő is újra a régi,
S már nincs miért az orvoshoz benézni.
/Vodka: Új kor, 2012. jan-feb. 09./