Bizalom

(Nem tudom, ne is kérdezd. Hamarosan hajnali egy, én pedig teljesen le vagyok eresztve. A verseimhez illő túlzás fellelhető... Az eltúlzottan szenvedő személy is megtalálható... De függetlenül - jobb.)

Kétségbeesésem mélyül, majd eltemet...

Pár nap alatt megvoltak már a fellegek,
Így ideje is visszatérni a szárazra,
Még mielőtt valaki túlságosan elszállna;
Mert magasból esve nagyot lehet koppanni,

Bizalom

A földön két lábon járva kisebbet botolni.

A bizalom a szokásos hirtelenségével érkezett,
De távozása most is kavart fel porfelleget.
Hisz tudjuk, megszerezni sok munka gyümölcse,
Ennek ellenére egy szóba kerül az elveszítése.

Őszintén mondom, én próbálok várni,
De negédes szavának nehéz ellenállni.
Mondandója hallatán nem gondolok bajra,
Karjai közt megbújva nem gondolok rosszra.
Ölelése elcsitít, szava megbékít,
Azt gondolná az ember, nincs, mi tönkre tegye az idillt.
De mégis egy idea, pár kiejtett szó,
S kétségbeesésem felbukkan, nem tudom, mi a jó.
Lassan közelít, tekintetét rám szegezi,
Már nem tudom, mit tegyek, hagyom hát kutatni.
Elindulok a lejtőn - megtalált mindent, s ezt ki is használja;
Raktáron van egy s más: önbizalomhiány, reményvesztés, csalódás, üldözési mánia...

Így következik az, hogy eltemet, s az érzésnek nincs párja -
A tényezők is újultak, a lélek is a nyugtot várja,
Engem pedig földhöz szegez, megindítva a védekezést,
Maga után zúdítva a jövőben a mindenkitől elhidegülést...
/Vodka_xD: Bizalom, 2012. 01. 06/

A bizalom olyan, mint a radír. Egyre kisebb és kisebb lesz minden egyes hiba után.