Fájó hazugság

Azért ez egy kicsit fájt...

Te csak kiválasztottál egy lányt...

Két hónap után így megtudni, 

Hidd el, nem olyan jó buli!

De a legrosszabb, amit tehettél, 

Hogy Engem komolyan nem vettél;

Amikor rá kérdeztem, mi az a kép, 

Annyit feleltél: semmiség.

Kisebb nyaggatásra már válaszoltál, 

De akkor is a képembe hazudtál:

"Csak megmutattam a barátaimnak, 

Hogy a facebook-on melyik Anna vagy."

Két hónap elteltével is csak véletlenül tudom meg, 

Hogy a képnek hála kaptalak Én meg.

"Megkértem a Dorkát, küldjön képet Rólad, 

Hogy a három lehetőségből választani tudjak."

Amúgy mikor tervezted megosztani Velem, 

Hogy egyáltalán nem én voltam az egyetlen?

Mi van akkor, ha nem piszkállak, 

Hogy Velem csak pótoltad hiányodat?

Ha nem mondom, hogy épp nem volt senki, 

Hajlandó lettél volna vallomást tenni?

... A végső kérdés már csak az: minek írom versem?

Te vagy az egyetlen, aki nem olvassa, Kedvesem.

/Vodka: Fájó hazugság, 2010. nov. 17./

Szakítás

Rég írtam. Nem gondoltam komolyan. Vagyis, a végét nem gondoltam komolyan. Nem kell megijedni. Egyszerűen, tapasztald meg egyszer, milyen felemelő érzés kiírni magadból a feszültséget.
Ez olyan tipikus "dühös vagyok, gondolkodjunk negatívan" vers. Ennyire rossz véleményem nincs a világ szerelmeseiről :D.
Szerintem jó született belőle:

Kérlek, kérlek, hagyj elmenni!

Kérlek, kérlek, ne szólj, ennyi!

A mesének vége, 

Szerelemnek nincs már híre.

A happy end csak a mesében létezik, 

Mellyel az utcán mindenki kérkedik. 

Hazugok, csalók, önámítók, 

Nem mesélik el, valójában hogyan is volt. 

Senki se beszél a gyötrődésről, civakodásról, 

Csak az együtt eltöltött mézes éjszakákról;

A sok, együtt létrehozott csodáról,

Igen, a szerelem hazug oldaláról. 

Ritkán hallja az utca embere: "Mekkora szajha!"

Vagy a másiktól azt, hogy "Mekkora marha!"

-A rohadt kúrva anyját - gondolja magában, 

Míg a másik csak sír az üres szobában. 

Örökké tart az örök? Hogyan hihetted...

Te sem ismered még a szüleimet...

Ők is csak egy pár a sok közül,

Ő is, ha a másik meghal, csak örül. 

Voltak szépek, volt már rosszabb, 

Hát csak egyet kérhetek Tőled utólag:

Jegyezd meg a rosszat, a jót hagyd a búsba, 

Felejts engem, Drága!

                   aláírás: exed, a rongyos, rühes Kúrva

/Vodka: Szakítás/
2010. november 8.
Ne ijedj meg, Nálunk boldogság van, és szerelem, ez csak egy versem a sok közül :).

Ha' luego.

Szerelmesek - A hiszti

Egy nagyon rossz napon voltak túl. A hiszti egy újabb szintjét élték meg.
Amikor a barátaikkal voltak, a baráti 'mi a baj?' kérdésre is csak annyit felelte a lány: "az eufória ellentéte..."
Aztán egy helyszínváltozás. Ismerős légkör, az otthon biztonsága, új emberekkel tetézve. Az addig érlelt hiszti újabb szintje tárult fel: az egyszerű, állati eredetű agresszivitás.
Csak egy rossz szó kellett... A lány oda ment, a világából már ismerős jelleget öltött fogással elkapta párja nyakát, és szorított. A másik ellenkezett, így jött az újabb fogás, megint a nyakat támadva. Aztán vége.
A légkör számára már nem volt az igazi. Menekülhetnékje lett.
Amikor a barátok elmentek, a hangulat is más lett. Üres.
Bement a szobába, ahol a fiú a gép előtt ülve a vadászattal foglalkozott. Befeküdt az ágyra, és kikapcsolt. Meghalt. Egy rezzenésre fölnézett, de a másik csak egy számára kényelmesebb pózba helyezte magát. Nem tekintett vissza rá a hiányolt szempár, melybe már órák óta nem nézett. Fájdalom.
Mikor az utolsó páros is haza indult, bementek elköszönni, a fiú csókot várva csücsörített a lánynak. Megkapta, amit várt.
Nyugalom, szeretet. Bújás.
Miután kiengedte az utolsókat, a fiú visszatért párjához.
A lány tudta, mit tett. Az egyetlent bántotta, akit soha. Bár a fiú azt mondta, hátterének hála megszokta a nyakra menést, a lány csak egyet kántált magában: akiket a legjobban szeretünk, azok okozzák számunkra a legnagyobb fájdalmat.

Vodka: Szerelmesek- A hiszti