"Ne búsulj, kislány!" -
Súgtam halkan magamnak -
"Lesz ez még máshogy is,
lesz ennél szarabb nap.
Holnap már egyel jobb,
Azután kettővel,
Utána nem foglalkozol
Azzal a hülyével.
Teperni felesleg,
Szaladtál eleget,
Ott szard le magasról,
Ahol Ő tégedet.
Fogsz még sírni kicsikét,
Később csak keveset,
Lassacskán elfelejted,
Hogy ez már megesett.
Egy barátság véget ért,
Neki semmit sem jelentett,
Hasonulj te hozzá,
Különítsd el elmédet.
Még több bántód lesz,
Számtalan s rengeteg,
Iparkodj edzeni,
Acélozd szívedet.
Többet arra ne hallgass,
Mit hazug érzelmek mondanak,
Az elme, mi megsegít,
Az érzelmek rontanak."
/Vodka: Gond-olat, 2010. április 15./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése