A széken ülve a gondolataiba meredt:
"Ki vagy te? És miért vagy ezen a világon? Ez az, amire folyton kapok válaszokat. Hisz ezek összetett kérdések, ezért sok kicsiny válaszra van szükségem. De... ami igazán fontos, amire a választ tőled várom, most, ebben a minutumban: tényleg ennyivel másabb vagy, mint a többiek?
Tudod, engem az érdekelne, hogy amit csinálsz, az neked olyan, mint amit mások csinálnak? Mármint...Te most ragaszkodsz hozzám? Persze csak barátilag... De ragaszkodsz egy kicsit is hozzám?
Fura vagy. Nagyon jól megvagyunk, és azt látom, sok olyan dolog van, amit másokkal nem csinálsz... Jaj, és ma... Ma nagyon jó volt... Sokat beszéltünk, és te is odajöttél hozzám... és magadhoz képest még kedves is voltál... igen... még az írásom is mosolygott... úgy, ahogy a hajad szokott...De én egyet biztosan tudok. Azért voltál ma ilyen, mert ő nem volt itt. Engem nem zavar, hogy ennyire megvagytok... de az igen, hogy ha ő van, akkor én nem... igen, szégyellve vallom, de féltékeny vagyok. Megesz a sárga irigység. Nah, most boldog vagy? Tudom ám, hogy ez építi az önbizalmad. Te drága. Csak tudnám, hogy is van a sorssal kapcsolatos látásmódod. De ez személyes. Ez titok. De... én hogy kapcsolódom a Te sorsodhoz? Vagy csak egyike vagyok a buckáknak? Az út hibáinak? Hjaj... Nehéz, nehéz... Mihez kezdenék nélküled...és persze nélküle...
Ő is egy különös ember. Hogy honnan került erre a bolygóra, azt meg sem tippelhetem. Biztos, hogy nem közülünk való. Azt mondja, keresi a mindent és a semmit. Számunkra ez lehetetlennek tűnhet. Neki? Nem tudhatom. De úgy hiszem, célja elérhető. Számára minden. Csak egy perc beszélgetésre van szüksége mindenkinek, hogy azt érezze, ő az, aki mindenre képes. Mondhatni, a kiválasztott. Azt nem értem, hogy kezdte az életet... Hogy kezdte? Kisgyermekként. A folytatás? Szakadt trapézgatyás lezser srác. Most? Felnőtt férfi. Valaki, akire felnézek. S most úgy érzi, tanítania kell. Úgy engem, ahogy bárki mást. És ez jó. Ő segít. Ő jó. Úgy, ahogy én sose leszek.
Haha...Én... komédia... tragédia. Gonosz vagyok. Sunyi. Önző. Lusta. Be sem tudnám magamnak mesélni, hogy mások is így vannak ezzel. Nem hiszem, sőt, biztosra veszem, hogy senki nem tölti azzal életét, hogy önmagát akarja legyőzni. Mindenki az, ami benne van. Én azt mutatom, ami szeretném, ha bennem lenne. Ő úgy gondolja, az vagyok, aki szeretnék lenni, ha azt szeretném, az történik, ami szeretném, ha történne, ha én is úgy akarom. Nem hiszem. De próbálok csatlakozni az ő elképzeléséhez. Valamennyire egyetértek vele. Az történik, ami szeretném, hogy történjen. De én én vagyok. És ezt még valaki nagyon megfogja sínleni. Ő lesz az, akivel együtt állok az oltár előtt.
"Ki vagy te? És miért vagy ezen a világon? Ez az, amire folyton kapok válaszokat. Hisz ezek összetett kérdések, ezért sok kicsiny válaszra van szükségem. De... ami igazán fontos, amire a választ tőled várom, most, ebben a minutumban: tényleg ennyivel másabb vagy, mint a többiek?
Tudod, engem az érdekelne, hogy amit csinálsz, az neked olyan, mint amit mások csinálnak? Mármint...Te most ragaszkodsz hozzám? Persze csak barátilag... De ragaszkodsz egy kicsit is hozzám?
Fura vagy. Nagyon jól megvagyunk, és azt látom, sok olyan dolog van, amit másokkal nem csinálsz... Jaj, és ma... Ma nagyon jó volt... Sokat beszéltünk, és te is odajöttél hozzám... és magadhoz képest még kedves is voltál... igen... még az írásom is mosolygott... úgy, ahogy a hajad szokott...De én egyet biztosan tudok. Azért voltál ma ilyen, mert ő nem volt itt. Engem nem zavar, hogy ennyire megvagytok... de az igen, hogy ha ő van, akkor én nem... igen, szégyellve vallom, de féltékeny vagyok. Megesz a sárga irigység. Nah, most boldog vagy? Tudom ám, hogy ez építi az önbizalmad. Te drága. Csak tudnám, hogy is van a sorssal kapcsolatos látásmódod. De ez személyes. Ez titok. De... én hogy kapcsolódom a Te sorsodhoz? Vagy csak egyike vagyok a buckáknak? Az út hibáinak? Hjaj... Nehéz, nehéz... Mihez kezdenék nélküled...és persze nélküle...
Ő is egy különös ember. Hogy honnan került erre a bolygóra, azt meg sem tippelhetem. Biztos, hogy nem közülünk való. Azt mondja, keresi a mindent és a semmit. Számunkra ez lehetetlennek tűnhet. Neki? Nem tudhatom. De úgy hiszem, célja elérhető. Számára minden. Csak egy perc beszélgetésre van szüksége mindenkinek, hogy azt érezze, ő az, aki mindenre képes. Mondhatni, a kiválasztott. Azt nem értem, hogy kezdte az életet... Hogy kezdte? Kisgyermekként. A folytatás? Szakadt trapézgatyás lezser srác. Most? Felnőtt férfi. Valaki, akire felnézek. S most úgy érzi, tanítania kell. Úgy engem, ahogy bárki mást. És ez jó. Ő segít. Ő jó. Úgy, ahogy én sose leszek.
Haha...Én... komédia... tragédia. Gonosz vagyok. Sunyi. Önző. Lusta. Be sem tudnám magamnak mesélni, hogy mások is így vannak ezzel. Nem hiszem, sőt, biztosra veszem, hogy senki nem tölti azzal életét, hogy önmagát akarja legyőzni. Mindenki az, ami benne van. Én azt mutatom, ami szeretném, ha bennem lenne. Ő úgy gondolja, az vagyok, aki szeretnék lenni, ha azt szeretném, az történik, ami szeretném, ha történne, ha én is úgy akarom. Nem hiszem. De próbálok csatlakozni az ő elképzeléséhez. Valamennyire egyetértek vele. Az történik, ami szeretném, hogy történjen. De én én vagyok. És ezt még valaki nagyon megfogja sínleni. Ő lesz az, akivel együtt állok az oltár előtt.
Jaj, bocsáss meg, kissé elkalandoztam. De... hmm... Nem adtál kérdést a válaszomra. Vagy fordítva?"
Az, hogy ki ő, nem számít. Sem neme, sem kora, sem faji hovatartozása. Nő, férfi, idős s fiatal egyaránt rendelkezhet úgynevezett "nagy szavakkal". Van, ki ezt eltudja fogadni, van, ki nem. Ő azonban tovább üldögél a széken, s tovább tépázza magát, most már nem címezve senkinek gondolatait. Csak egyszerűen elmerül. Aztán...
/Vodka: Monológ/
Az, hogy ki ő, nem számít. Sem neme, sem kora, sem faji hovatartozása. Nő, férfi, idős s fiatal egyaránt rendelkezhet úgynevezett "nagy szavakkal". Van, ki ezt eltudja fogadni, van, ki nem. Ő azonban tovább üldögél a széken, s tovább tépázza magát, most már nem címezve senkinek gondolatait. Csak egyszerűen elmerül. Aztán...
/Vodka: Monológ/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése