Csendélet

Nagyon sokan olyan válogatósak. Meglátják a tálat a gyümölcsökkel, és már döntöttek is, hogy melyikre vágynak. Van persze, hogy tévednek, mert a fényes külső nem mindig a legfinomabb darabot takarja. Ilyenkor a már megharapott gyümölcsöt lezseren vissza"helyezik" a tálba, és kivesznek egy másikat, de nagy átlagban akkor is valami hasonlót. Értsd: ha van egy tál válogatott gyümölcsökkel, és valaki almás, a zöldet félretéve inkább próbálkozik egy piros almával, mintsem egy körtével.
Mire ez a válogatás? Miért nem vágynak minden ízre? Ha ugyan arról a fáról is szeded le a két ínycsiklandozó falatot, akkor is meglepetést, és igencsak kellemeset okozhat az ízek különbsége.
Lássuk be: mindben van valami megragadó!
A lédús piros alma már a küllemével megfog, amikor pedig beleharapsz... a szád szélén folyik a nedve... édes
és ragadós. Jót mosolyogsz magadon, ahogy a szád szélét törölgeted, és rájössz, ehhez több kell egy száraz kéznél. És bár frissült benned az élmény, és tudod, mi a következmény - de csak azért is újra beleharapsz.
Ilyesmi egy gyönyörű zöld alma is. De ha ránézel, azonnal a kellemes, fanyar-édes ízre gondolsz, nem arra, mennyire ragadsz össze. Égni fog a gyomrod. De megéri! Az az ízvilág... Sosem utasítanám vissza.
Ki ne szeretné a banánt?! Persze, van, aki... De a banán pont az egyszerűségével olyan megnyerő. Nem mutat fel sokat. És mindenki máshogy szereti, éretlen, éretten, barna foltokkal. De ha rám hallgatsz, a legfinomabb a sült banán csokis Baileys-szel leöntve. ;)

A citrom? Ki ne fogyasztana, magában vagy ízfokozóként? Csak nyalogatni a citrom gerezdet, küzdeni, hogy nehogy visszafordíthatatlanul összehúzza a szád, és amikor érzed a győzelmed, már Ő sem engedetlenkedik.
Jöhet egy kis dió? Gondolom, a belseje jobban érdekel. De azért ülj le egy kicsit, és figyeld a csonthéj rajzolatait. Azzal, hogy ugyan úgy próbál kinézni, mint bármely másik, teszi magát különlegessé. Ha nem lenne ez a héj, a belső sem lenne az, ami. De a dió... nem egy könnyű falat... Erőt kell kifejteni, hogy megszerezd azt, amit szeretnél, de mikor feltárulkozik, van hogy csalódsz: a nagy védelem ellenére is befeketedett a belső. Ne ijedj meg, nem mindig van így - csak természetes. Különben hogy lehet a diós bejgli? Néha a kemény külcsín értékes falatokat fed.
És a szőlő. Sok kicsi szem tesz ki egy nagy fürtöt. Van bárki, aki megáll egyetlen szemnél? Nem gondolod, hogy a másik szem is mutathat valamit? A legideálisabb gyümölcs, ha megosztásról van szó. De amikor látod, hogy a másik ugyan azt a nagy bogyót nézte ki magának, amit Te... Akkor tudod, hogy hiába minden, az egész neked kell.
Szóval csak válogassanak. Én ennek a tálnak minden egyes lakójára kíváncsi vagyok. És nem gondolom, hogy azért, mert az egyik már a kezemben van, másikhoz már nem nyúlhatok. Egyszerűen csak oda kell figyelni az ízharmóniára.
/2013. november 7., 15./