Ölelő karjaim közt álomra térni;
Mint minden éjjelen egymagamban,
Kicsiny emeleti szobámban.
Szeretnék elszenderülni,
Szorító karjaim közt álomra térni;
Nem gondolni másra,
Csak képzeteim nyugalmára.
Szeretnék elszenderülni,
Ernyedő karjaim közt álomra térni;
Azzal a ténnyel csillapítva lelkem,
Hogy engem nem ébreszt föl többé a napkelte…
/Vodka: Álom-váró, 2012.02.26./
(A szám nem egészen pattentos a vershez, de hangulatos, és szeretem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése