Ébredés

Gyere, ölelj át, melegítsd fel testem!
Ebben a nagy ürességben majd pánikba estem.
Nem találtam két szemed, nem éreztem két kezed;
azt hittem, mind a múlt éjjeli csupán képzelet.
Féltem, hogy nem is vagy az enyém,
s majdnem szertefoszlott minden remény.
Igaz, nem is értettem, hogyan történhetett,
hogy az általános közönyt felváltotta a belém vetett hited,
hogy egymáséi vagyunk, hogy nem választ el semmi,
de akkor mi ez a gondolat, ami nem hagy nyugodni?
Miért tépázza lelkem holmi kétkedés?
És mi ez a nagy csend? Hopp, itt az ébredés...

/Vodka: Ébredés, 2011. 03. 17./