Csak megosztanék Veled valamit.
„A félelem mindig oktalan. Ha van neve, ha kitaláltuk az okát – már megszűnt.”
„A félelem, mint valami láthatatlan fluidum lepi el a szobát, mely először a bokáig, aztán a térdig ér, aztán felkapaszkodik a nyakig, végre az ajkunkat veri, majd összecsap a fejünk felett. És akkor már nincs menekülés.”
/Kosztolányi: Különös látogatás/
Csak ennyi. Érdekes az egész történet. Ha esetleg lenne kedved és időd, kérlek olvasd el.
Ha’ luego.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése