Csak egyszer szerettem,
s ha jól emlékszem,
elfelejtettem…
Kék volt a szeme?
Vagy az a haja színe?
De a mosolya,
a mosolya fecskék repülése:
kissé ritkás, de kellemes látvány,
az ember csak figyeli,
elméláz némán,
hogy az a mosoly
csak neki,
csak ott;
hogy a karok
amik álomba rintgatnak ott,
hogy csak az enyém,
hogy nem volt még másé,
és mennyire fog fájni,
amikor a viszontlátásé
az öröm, nem pedig az övé,
mert se együtt,
de külön se többé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése