Amikor aludni térek-
Ők mind ott hullnak,
Az ágyamban fekve
Vérben fuldokolnak.
Ahogy a napok telnek,
Számuk úgy növekszik,
S az évek múlásával
Egyik sem kötegszik.
- Mit nekünk, Ti évek?
- kérdem ájultan heverve,
S hulláik közt fekve
Teszek a jelenre.
Elnyűtt arcomon
Mindüknek helye van
Tetemeikből rajzolódó
Gondolat vonalban...
/2014.01.15./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése