Játék

Van az a játék, tudod, hogy én jobban...
Exemmel ezt nem játszottuk, de előtte nem is volt titokban,
Hogy én nem úgy és nem annyira,
De ő ezt így is elfogadta.
Veled azonban nem tudom, mi az állás,
Ha valaki közölné velem, akkor lennék hálás.
Addig viszont a játék folytatódjon!
Rám nézel: "Szeretlek!" - Én jobban. - mondom;
Válaszod csak ennyi: "Az sajnos meglehet."
Nem mondok rá semmit, nem rontom kedvedet.

Érdekel, belőled miért jönnek ezek,
A közös jövő, az egy-néhány gyerek?
És miért hazudod, hogy rám mindig emlékszel majd?
Mikor tudjuk, szakítás után minden a feledésbe hajt.

/Vodka: Játék, 2011. 07. 04./