Egy nagyon rossz napon voltak túl. A hiszti egy újabb szintjét élték meg.
Amikor a barátaikkal voltak, a baráti 'mi a baj?' kérdésre is csak annyit felelte a lány: "az eufória ellentéte..."
Aztán egy helyszínváltozás. Ismerős légkör, az otthon biztonsága, új emberekkel tetézve. Az addig érlelt hiszti újabb szintje tárult fel: az egyszerű, állati eredetű agresszivitás.
Csak egy rossz szó kellett... A lány oda ment, a világából már ismerős jelleget öltött fogással elkapta párja nyakát, és szorított. A másik ellenkezett, így jött az újabb fogás, megint a nyakat támadva. Aztán vége.
A légkör számára már nem volt az igazi. Menekülhetnékje lett.
Amikor a barátok elmentek, a hangulat is más lett. Üres.
Bement a szobába, ahol a fiú a gép előtt ülve a vadászattal foglalkozott. Befeküdt az ágyra, és kikapcsolt. Meghalt. Egy rezzenésre fölnézett, de a másik csak egy számára kényelmesebb pózba helyezte magát. Nem tekintett vissza rá a hiányolt szempár, melybe már órák óta nem nézett. Fájdalom.
Mikor az utolsó páros is haza indult, bementek elköszönni, a fiú csókot várva csücsörített a lánynak. Megkapta, amit várt.
Nyugalom, szeretet. Bújás.
Miután kiengedte az utolsókat, a fiú visszatért párjához.
A lány tudta, mit tett. Az egyetlent bántotta, akit soha. Bár a fiú azt mondta, hátterének hála megszokta a nyakra menést, a lány csak egyet kántált magában: akiket a legjobban szeretünk, azok okozzák számunkra a legnagyobb fájdalmat.
Vodka: Szerelmesek- A hiszti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése