Fájó hazugság

Azért ez egy kicsit fájt...

Te csak kiválasztottál egy lányt...

Két hónap után így megtudni, 

Hidd el, nem olyan jó buli!

De a legrosszabb, amit tehettél, 

Hogy Engem komolyan nem vettél;

Amikor rá kérdeztem, mi az a kép, 

Annyit feleltél: semmiség.

Kisebb nyaggatásra már válaszoltál, 

De akkor is a képembe hazudtál:

"Csak megmutattam a barátaimnak, 

Hogy a facebook-on melyik Anna vagy."

Két hónap elteltével is csak véletlenül tudom meg, 

Hogy a képnek hála kaptalak Én meg.

"Megkértem a Dorkát, küldjön képet Rólad, 

Hogy a három lehetőségből választani tudjak."

Amúgy mikor tervezted megosztani Velem, 

Hogy egyáltalán nem én voltam az egyetlen?

Mi van akkor, ha nem piszkállak, 

Hogy Velem csak pótoltad hiányodat?

Ha nem mondom, hogy épp nem volt senki, 

Hajlandó lettél volna vallomást tenni?

... A végső kérdés már csak az: minek írom versem?

Te vagy az egyetlen, aki nem olvassa, Kedvesem.

/Vodka: Fájó hazugság, 2010. nov. 17./